Gersekarátról
Két egymással párhuzamos ÉK-DNY irányban elhelyezkedő község, amely Gerse és Karátföld egyesítésével jött létre 1950. október elsejével. A két községrész északon már szervesen összekapcsolódott. A határvonal közöttük a Csengő patak.
GERSE község Guersa néven 1272-ben, Karátföld helységet 1313-ban Korlátfölde néven nevezi írásos okirat. A település Karátföld egy részének kivételével évszázadokon át a Gersei Pethők, majd a Festetics család birtoka volt. A Gersei Pethők több családtagja és familiárisaik magas tisztségeket töltöttek be, bárói, grófi rangot nyertek. Feltételezzük, hogy minden magyar ember ismerte Gergely babócsai várkapitányt, aki történetíróként magyar krónikájáról vált ismertté. II. Gáspárt, aki 1552-ben Dobó István főhadnagyaként részt vett Eger védelmében, ahol megsebesült és rövid időn belül meghalt. ( Az egri várban emlékét őrzik)
Gersekarát a többi Hegyháti településhez hasonlóan nagyon szép tájképi értékekkel bír. 210-245 m Bf. magasságon helyezkedik el. A dombok és völgyek ölelésében fekvő település területe 1992,22 ha, amelyből a belterület 187,02 ha. A közigazgatási feladatokat a Rábahidvégi Önkormányzati Hivatal Gersekaráti Kirendeltsége látja el Az egészségügyi alapellátás helyben biztosított háziorvosi, védőnői és fogorvosi szolgáltatás, megfelelő a szociális ellátás, óvoda és általános iskola áll rendelkezésre 1082 m2 tornacsarnokkal és nyitott sportlétesítményekkel. A település összközműves. Turisztikai szempontból is teljes kikapcsolódást, pihenést, feltöltődést biztosító létesítmények állnak rendelkezésre.
A közigazgatási területen lévő védett természeti értékek felsorolása.
Gersekarát kiemelkedő természeti adottságokkal rendelkezik. Országos természetbeni védelem –ex lege – alatt állnak a lápok, melyek a helyi patakok, - főként a Csengő és Martina patakok – elmocsarasodott völgyeit jelentik. A patakok partján fűz és mézgás éger –un. „galériaerdők”-, valamint számtalan virág látható. A legnagyobb védett láp a Fias-tó, 3 ha 2079 m2-es területével. Itt található az ugyancsak védelem alatt álló tőzegmoha. A település völgyeiben több patak ered, melyek a Gersekarát déli határában folyó Sárvíz patakba torkollanak, mely a Zala (Balaton) vízgyűjtője. A „Petőfa” dűlőt”legtöbben a védett tavaszi tőzike lelőhelyeként ismerik. Ez a több évszázada az őseink által „Berki Katának” is nevezett kis virág, ma már több mint 4 ha-os területet borít a Martina patak völgyében.
A község irtás-faluként keletkezett, területét kocsányos és kocsánytalan tölgy borította. A község északi részén két darab több száz éves védelem alatt álló tölgyfa áll.
A település határában még számtalan növény tartozik törvényi védelem alá,melyek kisebb, nagyobb számban fordulnak elő, pl. agárkosbor, száratlan kankalin,ciklámen, kakaskandikó, őszi kikerics… stb. A település dél-nyugati területe az Országos Ökológiai Hálózat részét képezi. A Natura 2000 magában foglalja a Sárvíz-tavat, a Sárvíz patakot, annak erdőterületekkel borított völgyét. Továbbá a település északi és déli része tájvédelmi, valamint ökológiai (zöld) folyosó övezetbe soroltak. Helyi védettségű a település északi részén az un. „legelő erdő”, a több mint 15 ha-os területű tiszta tölgyfa állományával.
A község déli részén mesterségesen kialakított, kellemes környezetben lévő Sárvíz-tó révén Gersekarát turisztikai értékek tekintetében a Vasi Hegyhát egyik legjobb adottságokkal bíró települése. A 36,3 hektáros Sárvíz-tó, valamint két előtározója, a 6 ha-os Sárvíz és a közel 7000 m2-es Csengő víztározók, kedvelt kirándulóhely, horgászparadicsom. 58 kiépített horgászhely várja a pecázás szerelmeseit. A tó vize alkalmas fürdőzésre és szépen gondozott partján kempingezésre is lehetőség van. Jelzett túra útvonal halad át a tó környékén.
A település északi részén a szénhidrogén kutatás során termálvizet találtak. A kút jelenleg lezárt állapotban van. Végeztek próbafúrást a Sárvíz tóval szembeni területen is.
Az épített örökség körébe tartozó védett vagy védendő épületek, feszületek, szobrok stb..
Országos műemléki védelem alatt áll a település Árpád-kori temploma. Feltárásra vár a padozat alatt vélelmezett kripta, melyben a középkorban ismert és híres gersei Pethő család több tagja van eltemetve.
A templom környéke szépen parkosított, a kertjében a több száz éves hárs és vadgesztenyefák alatt az 1776-ig élt őseink nyugszanak. Egyedi és nagyon szép a templom melletti Kálvária a Családok és Élővilág téma-utakkal. A templom mellett lévő Plébánia falán 2017-ben elhelyezett emléktábla, az egykor a településhez tartozó „Turputz” helység 800 évvel ezelőtti első írásos említéséről tanúskodik. Ma Törböc néven dűlő jelzi az egykori településrész helyét.
Nyilvántartott régészeti lelőhelyek a település déli részén található a Petőfa területén és a Szifa dűlőn találhatóak. Régészeti szempontból a patakok völgyei és domboldalai bírnak jelentőséggel, vagyis az egész település,melyen belül kiemelkedik a templom és környéke. A községben több olyan lakóház van, melyek külső megjelenésükben a paraszti életforma nyomait hordozzák magukon. Sokhelyütt már csak nyomokban fellelhető stukkódíszítések és esztétikus ablakok emlékeztetnek a régmúlt építészeti szokásaira.
Jelentős helyi értéket képvisel az 1920-as évek végén elemi iskolának épült, ma polgármesteri hivatalnak helyet adó emeletes épület; a plébánia épülete; a Dózsa György utcában álló harangláb; a Honvéd utcában álló Kegyeleti park; a Millenniumi park, benne a mészkőből és fából készült szoborcsoportok, és a Kneipp gyógyhely. A település területén 19 db homokkő kereszt, 1 db Világ Királynője szobor található. A község két temetőjében az I. és II. világháborúban elesettek emlékére 1990-ben emlékoszlop került felállításra, melyek Lesenyei Márta Munkácsy díjas szobrászművész alkotásai.
A település múltbéli és jelenkori kulturális hagyományainak, népművészetének, alkotóinak, művészeinek, kulturális csoportjainak felsorolása.
Az 1970-80-as évekig több hagyományt is ápoltak a településen, melyek nagy része mára már feledésbe merült, vagy a mai kor körülményihez igazodva átalakult. Például a vízkeresztkor szokásos ház és egyéb ingóságok megszentelésének szokása bár kissé más módon, de még ma is él. A farsangi időszakban tartott mucerkálás, és az álarcos bál hagyománya viszont már nem. A húsvéti piros tojás lányok általi „gurítása”, a szőlőhegyi majális is a múlt. A búzaszentelés a templomban - nem a határban – történik. Az elmúlt rendszerben a Karátföldi Bükkhegyi szőlőhegyben tartott körmenetes szentmisével egybekötött búcsúk hagyománya is megszűnt, de 2009-ben a Gersekaráti Bükkhegyért Egyesület kezdeményezésére újra felelevenítették, azóta is évente megrendezésre kerül. A település lakói szentmisével és kultúrműsorral emlékeznek a községet a 20-as években egy május eleji napon sújtó jégverésre. A májusfa állítása ma is élő népszokás, de már nem teljesen hagyományszintű, mert nem csak a lányos házak elé állítják, hanem közösségi színterekhez is, és a kitáncolása is elmarad. A pünkösdölés hagyománya is csak időnként van felelevenítve az általános iskolások közreműködésével. Augusztus 20-át közel negyven éve szabadtéren ünnepli a falu a Petőmihályfai szőlőhegyen található Szent Bertalan kápolna környékén. A község hagyományos búcsúnapja, - szeptember 14-e, a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére-, sem vonzza már haza a rokonokat és barátokat úgy, mint régen. A jelmezes szüreti felvonulás és mulatság szervezésének hagyománya az évek során fennmaradt, mely az utóbbi években egyre színesebb, bár a hagyományokhoz hű lebonyolítása hagy még maga után kívánni valót. Régi szokás szerinti valamennyi foglalkozási formát felvonultattak, s gyalogszerrel követték a bíró, valamint a kovács szekerét.
Évtizedekkel ezelőtt sok családnál „járt a Mikulás” és Kis-Jézus hozta a karácsonyfát. A falu apraja –nagyja ment az éjféli szentmisére. Közel 10 éves kimaradás után újra átélhető a karácsony misztériuma. A lucázás, a regölés, az apró-szenteki korbácsolás az 1970-es évektől nem jellemző. Az 1990-es évekig a betlehemezést több csoport is előadta a faluban házról-házra járva, de sajnos ennek a hagyománya is kezd elfelejtődni. Bizakodásra adhat okot a hagyományok felelevenítése és őrzése terén, hogy a helyi általános iskolában a tanulók 2015 óta Kiss Lajos tanár vezetésével szakkör keretében megismerik és megtanulják a betlehemezést, a regölést, és a lucázást, melyet a község karácsonyváró ünnepén- nagy tetszést aratva - minden évben bemutatnak. A Húsvét-hétfői és az Úrnapi körmenet 2009-től újra él a településen.
Születéskor a szülőanya közvetlen hozzátartozói úgynevezett komatálat vittek. Az 1960-as évek közepéig élt ez a szép és hasznos szokás. A borszentelés hagyománya, nem rendszeresen, de tovább él. Az 1960-as évek elejéig jellemző volt az István és János napi énekes-verses, köszöntés főleg a rokonságon belül.
A tollfosztást és kukoricafosztást nem lehet annak szükségszerűsége miatt hagyománynak tekinteni, hisz annak feltételei, céljai már nem állnak fenn. A régi időkben alapvetően a megélhetést szolgálták.
Múltbéli csoportok:
Az 1920-as évek végétől az 1950-es évek elejéig több szerveződés, egyesület tevékenykedett. Az Egyházközség keretein belül: Oltáregylet, Jézus Szíve Társulat, Mária Társulat, Szent Skapuláré Társulat, Levente Egyesület, Karitász, Szívgárda, Kalot, Kalász, Gazdakör, Tűzoltóság.
Az 1950-es, 60-as évektől Sportegyesület, Termelőszövetkezet Nőbizottsága, Vöröskereszt, KISZ szervezet, MHSZ, Hazafias Népfront, Úttörőcsapat, Ifjúsági klub, néptánccsoport, színjátszó csoport, énekkar, irodalmi színpad, bábszakkör, furulya szakkör, fotó szakkör működött. Az 1960-as évektől az 1970-es évek elejéig a környék amatőr műkedvelő csoportjainak seregszemléjének adott otthont a község.
Jelenleg működő csoportok, alkotók:
Dalkör, kézimunka csoport, Németh Imre kovácsmester, Lóki Zsolt amatőr alkotó (kovácsoltvas alkotások, festmények)
Civil szerveződések, egyesületek.
A településen jelenleg 8 bejegyzett civil szervezet működik.
Gersekarátért Baráti Kör
Gersekaráti Bükkhegyért Egyesület
Gersekaráti Iskola Tanulóiért Alapítvány
Gersekaráti Kötélugró Diáksport Egyesület
Örökségünkért Egyesület
Polgárőr Egyesület
Sportegyesület
Üstökös Gyermek és Ifjúsági Egyesület
Egyéb működő közösségek:
Jumpfor Funkötélugró csoport
Gersekaráti Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat
Katolikus Karitász
Minimánia Makettépítő Kör
A településen élt, élő, illetve ahhoz kötődő személyek felsorolása, akikre büszkék:
Az 1960-70-es években a település közösségi és kulturális életéért nagyon sokat tett Fülöp Dezső és Fülöp Dezsőné pedagógus házaspár. Napjainkban Hári Antalné Dr. (Csarankó Bernadette), nyugdíjas körjegyző, értékfeltáró és megőrző tevékenysége kiemelkedő. Munkája során a település szakrális és egyéb emlékeinek, hagyományainak méltó megörökítésére törekszik. A végzett kulturális és településfejlesztési munkájáért több állami és egyéb kitüntetésben részesült.
Település-fejlesztési koncepció:
Gersekarát a Hegyháti térség fejlődésében mindig is fontos szerepet töltött be. Tudatos tervezéssel és fejlesztéssel a településnek továbbra is a mikro térség meghatározó tagjának kell lennie. A község fő jellemzője és erőssége a páratlan földrajzi elhelyezkedése, az erősen tagolt domborzatú, erdőkkel és szőlőhegyekkel borított táj, az erdők vadgazdagsága, a település határában lévő 36 hektáros tó, és mindezek háborítatlan nyugalma kellemes környezetet kínál a pihenni vágyóknak. Mindezek több fejlesztési lehetőséget rejtenek magukban. Vonzó tájjellegű hagyományteremtő fesztiválok megteremtése, többfunkciós turisztikai fejlesztések elősegíthetik a helyi vendégforgalom növelést, mely hozzájárul ahhoz, hogy a település a Vasvári mikrotérség egyik turisztikai központjává váljon.
Fontos a turisztikai szolgáltatások színvonalának növelése (strandfürdő, vendéglátás, vízi turizmus fejlesztése, kemping, kerékpárút építése, stb.), alternatív szabadidős létesítmények létrehozása, s ezek környezetének fejlesztése.
Az önkormányzat alapfeladatai ellátása keretben továbbra is minőségi közszolgáltatást, jól funkcionáló közműveket, óvodát, 1-8. osztályos általános iskolát, egészségügyi alapellátást, a közművelődéshez és sporttoláshoz megfelelő színtereket kell, hogy biztosítson.
Az egyedi, turisztikai, valamint közösségi és családbarát programok, önkormányzati fejlesztések hozzájárulnak a település vonzerejének a növekedéséhez, ifjúságmegtartó erejének erősödéséhez, mely alapfeltétele egy élő és élhető kistelepülésnek.
